A második csakra: szakrális, szexcsakra vagy szvádhisthána csakra

A szexcsakra felelős az élet élvezetéért, a párkapcsolati problémákért, érzelmi problémákért, félelmekért, szexuális problémákért és minden családi minta, családban megélt törés, szülői minták ehhez a csakrához rendelhetők. Bármely emberi kapcsolatban megélt sérülés, blokkolja ennek a csakrának a működését. A befogadás, megtisztulás, érzelmek kifejezése, elfojtása, és az érzelmi egyensúly témaköre lép be az életünkbe a kettes csakrán keresztül.

Kérdések önmagunkhoz:  ( ha bármely pont megérint, érdemes foglalkozni a szexcsakráddal )

-Bőségben élek-e, öröm és beteljesedés jellemzi a életemet, vagy a szenvedés és a mártírszerep bukkan fel bizonyos életterületen?

-Sajnálod-e magad valamiért?

-Panaszkodsz-e?

-Hiszed-e hogy a sorsod a kiérdemelt boldogság és nem a boldogtalanság?

Tulajdonság: Az erővel és az akarattal áll kapcsolatban. Gyógyítása megszünteti a tehetetlenség rendezetlenség érzését, valamint a másik feletti dominencia igényét. Ha egyensúlyban van, akkor irányítani tudjuk életünket, erőnket a közjó érdekében tudjuk működtetni.

Intimitás, érzékek, energiaszint, étvágy.

Elhelyezkedése: nemi szerv és a köldök között, a keresztcsonttal áll kapcsolatban és előre nyílik.

Testrészek: a medence területe: ivarszervek, vese, hólyag, mindennemű testfolyadék (vér, nyirok, emésztő nedvek, sperma), gerincoszlop keresztcsonti szakasza, medence, női ciklusok, húgyhólyag, kiválasztás.

Ásványa: aventurin, borostyán, citrin, holdkő, jáspis, karneol, topáz.

Színe: narancssárga

A szakrális csakra mentális betegségei:

-szexuális problémáim vannak, gyakran van bennem egy kiélégületlenség érzés

-hiányzik belőlem az életöröm és a vitalitás

-nehezemre esik kreatívnak lenni, hiányzik belőlem a teremtő erő, gyakran blokkolva érzem magam

-szeretnék több élvezetet és szenvedélyt megélni

-nagyon féltékenyen reagálok, ha a partnerem mással flörtöl

-gyakran fáj a keresztcsontom tájékán, feszültség van az alsó deréktájamon

-hajlamos vagyok a különböző medencetáji megbetegedésekre, mint pl. húgyhólyag vagy vesegyulladás, prosztata problémák vagy menstruációs zavarok

A szakrális csakra fizikai betegségei: medence fájások, vizelési problémák,  alsó hát, ülőidegzsába (isiász), szexuális zavarok

Harmonikus működés: alkotás, kreativitás, termékenység, érzelemgazdagság, érzékiség, lelkesedés, nem fél kimutatni érzéseit, teremtő energia, produktivitás, érzékenység, elégedettség, magas teljesítőképesség, erős érzelmi kifejeződés.

Túlműködés: érzelmileg kiegyensúlyozatlan, fantaszta, befolyásolható, szexuálisan túlfűtött.

Alulműködés: elfojtott, visszafogott érzelmek, ridegség, önbizalomhiány, túlérzékenység, túl szigorú önmagához és másokhoz, féltékenység, magányosság.

Hangterápia: a zene formája: a második csakra aktivizálásakor segítséget nyújt mindenfajta pergő zene, amely életörömöt sugároz magából. Ide tartoznak még a pergő ritmusú néptáncok és a páros táncok is, valamint minden olyan zene, amely érzelmeinket megmozdítja. A szakrális csakra megnyugtatására és harmonizálására a madarak éneke, a természetes víz csobogása, de egy szobaszökőkút halk duruzsolása is pozitívan hat.

FELADAT: MEGTANULNI URALNI A VÁGYAINKAT

Első csakra-Gyökér csakra

A gyökércsakra felelős a bizalom, bizalmatlanság, stabilitás, biztonság,  bizonytalanság témaköréért.

A fizikai lét igenlése, a lelkesedés, az életöröm, vagy annak hiánya, a melankólia, kedvetlenség,  állandó fáradtságérzet rendelhető ide.

Kérdések önmagunkhoz:  ( ha bármely pont megérint, érdemes foglalkozni a gyökércsakráddal )

-Van-e elegendő erőd a megvalósításhoz? Anyagi biztonságban érzed-e magad vagy félelmek gyötörnek?

-Bízol-e a sorsban, az emberekben a jövődben vagy aggályok, kétségek gyötörnek?

-Egészséges vagy-e?

-Áldozatnak érzed –e magad életed bármely területén?

-Felelősséget vállalsz-e magadért és a tetteidért?

-Bízol-e abban, hogy mindig minden a rendelkezésedre áll, ha szükséged van rá?

Tulajdonság: Az alapokkal és a túléléssel van kapcsolatban. Elzáródása esetén félelmet okoz és a „harcolj vagy menekülj” mechanizmust indítja be.  Ennek a csakrának a meggyógyítása megszabadít a félelmektől.  Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, összefogottabbakká vállunk és biztos lábakon állhatunk a Földön.

Elhelyezkedése: A gerincoszlop alsó része. Végbélnyílás és a nemi szerv között, a farokcsonttal áll összeköttetésben és lefelé nyílik.

Testrészek: minden ami szilárd, tömör: gerincoszlop, csontok, fogak, körmök, végbélnyílás, végbél, vastagbél, prosztata, vér és sejtképzés.

Ásványa: hematit, fekete turmalin, agate, vér jáspis, gránát, rubin, vörös korál

Színe: Tűzpiros

A gyökércsakra fizikai betegsége:

 A gyökércsakra betegségei az életenergia nem optimális áramlásával kapcsolatos, melynek oka általában a külső-belső stressz.

Az alábbi betegségek adódhatnak a gyökércsakra nem megfelelő működéséből:

 aranyér, bélgyulladás, gerincproblémák, mozgás szervi betegségek-reuma, izületi gyulladás, székrekedés, hasmenés, gyulladások, fogínygyulladás, kövesedés (vese, epe ,hólyag ), derékfájás, izomgörcsök,  immunrendszer zavarai, herpesz, rák, drogfüggőség, vérszegénység, vastagbél és végbél betegségei, vérnyomás problémák, végtagok hideg érzete, vizelési problémák, hólyag és veseproblémák.

A gyökércsakra lelki betegségei:

-Depresszió: A valódi depressziót –ellentétben a depresszív hangulattal-terápiásan kell kezelni. Ez a betegség a gyökércsakra energetikai zárlatára vezethető vissza.

-Alvászavarok: gyakran a stressz tünetei, és annak a jele, hogy nem tudsz átkapcsolni az aktív fázisról a passzívra.

-Fogbetegségek:  A fogak állapota  a vitalitás kifejezője. Ha fogproblémáid vannak, akkor energia hiányban szenvedsz, és elnyomod agressziódat. Nem engeded problémáidat a felszínre jutni.

-töblet energia esetén: egoista, uralkodó, szadista

-energiahiány esetén: bizonytalanságérzés, falánkság, félelmek, félreértettség érzés, mazochizmus,  önbizalomhiány, sikertelenség, szexuális kedvetlenség, szégyen, szeretetre való méltatlanság érzése

Hangterápia:

" A monoton, de ritmusos zene is képes serkenteni a gyökércsakra működését. Erre természeti népek ősi zenéje a legalkalmasabb. A zene mellett táncaik is arra irányulnak, hogy a természet és az emberek őserői között kapcsolatot hozzanak létre. A gyökércsakra harmonizálásához felhasználhatjuk a természet hangjait is."

FELADAT: MEGTANULNI, HOGY BÍZZUNK ABBAN, HOGY AZ ANYAFÖLD JUTTAT MAJD ANNYI ENERGIÁT ÉS ANNYI ANYAGI JAVAT AMENNYIRE SZÜKSÉGÜNK VAN

A Himalája legendái – A jeti

Az európai ember számára Nepál a mai napig Ázsia egyik legmisztikusabb országa. Ennek több oka is van, az ország viszonylagos elszigeteltsége, a buddhista vallás, ami legerősebben ehhez az országhoz köthető és természetesen a Himalája.

A modern tudomány lehetővé tette, hogy megismerjük az egész világot, nagyon kevés feltáratlan hely maradt. Talán csak a mélytengerek és a legmagasabb hegycsúcsok rejtik még titkaikat előlünk. Nem csoda, hogy a világ minden magas csúcsához kötődnek legendák. Így a Himalája is számos legendát tudhat magáénak, hiszen itt található a világ tizennégy 8000 méternél magasabb hegycsúcsa közül tíz. Ezek a legendák azonban nem csak a hegymászókhoz kötődnek, hanem a nem mindennapi természeti környezethez is.

Az egyik legrégibb és rendszeresen visszatérő legenda a himalájai vademberhez, a jetihez kötődik. A legenda eredete homályba vész, de az biztos, hogy a jeti az egyik legnépszerűbb misztikus teremtmény világszerte. Mindenki – helybeliek és hegymászók – egy titokzatos és ismeretlen teremtményről beszélnek, aki/ami a Himalája távoli, lakatlan, magasan fekvő területein él és természetfeletti képességekkel rendelkezik. Az őslakosok szerint nagyon gyors, képes a méretét növelni a napból nyert energiával és képes a közelben lévő emberek energiáját leszívni és felhasználni. A mondák szerint ez a természetfeletti és legendás lény egy két lábon járó teremtmény közel két méter magas, súlya eléri a 150 kilót és ezüst színű bundája van vöröses beütéssel. A helyiek elbeszélése alapján inkább emberszerű állatnak tűnik, mint ősember szerű teremtménynek. Úgy jön-megy, mint egy szőrös szellem, nem igazán követhető, rejtélyesen tűnik fel a semmiből, mint egy misztikus lény.

Már a helyiek által használt sok féle név is arról árulkodik, hogy még ők sincsenek teljesen tisztában a jeti mibenlétével. A tibeti szó „yeti” jelentése a köves hely medvéje, míg a szintén tibetiek által használt „miche” jelentése ember medve. A nepáliak által használt „bun manchi” jelentése dzsungel ember, míg a szintén általuk használt „kang admi” hóembert jelent, amit néha „metoh kangmi” formában használnak, aminek jelentése ember-medve hóember. Már az elnevezésekből is látható, hogy egy misztikus lénnyel állunk szemben, aminek eredete igazi rejtély.

A sherpák és más őshonos törzsek évezredek óta adják szájról-szájra a jetiről szóló legendákat. A nyugati krónikákban először egy római kori utazó Pliny Elder számolt be a jetiről az első században írt könyvében. Jellemzése szerint itt hallott egy rendkívüli gyorsaságú állatról, amely néha négy lábon jár, de képes felállni és egy emberi lény alakját ölti. Csak akkor lehet elkapni a jetit, ha már nagyon idős vagy beteg. Testét haj borítja, szeme tenger zöld színű és fogai olyanok, mint egy kutyáé.

A következő évszázadokban nem találhatók feljegyzések a nyugati világban a jetiről, aminek elsődleges oka, hogy Nepál nehezen megközelíthető volt a nyugati emberek számára földrajzi fekvése és politikai/társadalmi elszigeteltsége miatt.

Nem csoda, hogy a jeti híre akkor kezdett el újra terjedni, amikor az első nyugati utazók és hegymászók megjelentek a Himaláján. Az első feljegyzés B.H. Hodsontól származik, aki arról adott számot, hogy szolgája látott egy hatalmas, szőrös teremtményt, akik a helyiek „rakshas”, azaz démon névvel illettek. A következő hír 1899-ből való, amikor egy angol katonatiszt L.A. Waddell talált hatalmas lábnyomokat a hóban egy hegycsúcs közelében. A kísérője szerint a nyomok a jetitől származtak, de Waddell nem hitt neki, és úgy döntött, hogy egy átlagosnál nagyobb méretű medve nyomait találták meg.

A XX. Században ahogy a külföldi utazók és hegymászók száma nőtt a területen, úgy nőtt a jetivel kapcsolatos hírek, rémhírek és észlelések száma is. 1913-ban kínai vadászok ejtettek foglyul egy lényt, akit öt hónappal később bekövetkezett haláláig fogságban tartottak. Leírásuk szerint a lénynek emberszerű kezei és lábai voltak, fekete majomszerű arca és teste ezüst színű hajjal volt borítva.

Az 1920-as évektől megszaporodtak az észlelések, többször láttak nagy termetű emberszerű teremtményt távolról és többször találtak 15-18 cm hosszú és 10 cm széles lábnyomokat.

Az egyik legfurcsább történet 1938-ból származik, amikor d’Auvergne kapitány, a Kalkuttai Victoria Memorial kurátora, egyedül utazott a Himaláján keresztül. Állítása szerint az utazása során megsérült a hegyek között és egy jóval két méter feletti emberszerű teremtmény sietett a segítségére. Elvitte magával a barlangjába és ápolta egészen addig, amíg annyira visszanyerte az egészségét, hogy folytatni tudta az útját.

1950-ben a Himalája nepáli részén hegymászók mumifikálódott ujj darabokat találtak, amik zoológusok és antropológusok nem voltak képesek azonosítani, de vizsgálataik szerint a neandervölgyi ősemberrel mutatott hasonlóságot. Később a helyeket felmérő geológusok találtak több ízben lábnyomokat, amelyeket a szakértők nem voltak képesek azonosítani.

Az 1950-es évektől kezdődően rendszeresen indultak jeti felderítő expedíciók a területre, de mindeddig senkinek sem sikerült meggyőző bizonyítékot szereznie az jeti mibenlétéről. Több nyomot és vizsgálatra alkalmas leletet találtak, ami ahelyett, hogy megnyugtató választ adott volna a kérdésekre egyre csak növelte a rejtélyt.

Az Oxfordi Egyetem genetika professzora, Bryan Sykes folytatott kutatást két, a yetinek tulajdonított minta alapján. A mintákat összevetette az ismert fajok adatait tartalmazó GenBank adatbázissal és arra a meglepő és megdöbbentő eredményre jutott, hogy azok teljes egyezést mutatnak a Norvégiában talált ókori jegesmedve állkapcsából vett mintával. A professzor szerint az a legvalószínűbb magyarázat a jetire, hogy egy barnamedve alfaja, amely az ókori jegesmedvétől származik.

Akár ez a megoldás a jeti legendájára, akár nem, a jelenség sokak fantáziáját ejtette rabul. A jelenség számtalan könyvet, filmet és videó játékot inspirált és ezzel igazi ikonikus figurává változott.

A kávé az egyik legtekintélyesebb alkoholmentes ital a világon, világkereskedelmi forgalma a kőolajét követi.  Az Etiópiában a 850-os években történt felfedezése óta népszerűsége egyre növekszik, napjainkban már több milliárd ember fogyasztja rendszeresen. Több, mint száz országban termesztik, hagyományos termőterülete a 26^o-27^o északi szélességi fok közé esik. Nepál a hagyományos kávétermelő területeken kívül található, de speciális földrajzi adottságai alkalmassá teszik kiváló minőségű kávé előállítására, annak ellenére is, hogy a kávé nem őshonos Nepálban.

A kávé Burma felől érkezett Nepál Gulmi tartományába 1938-ban, de a késő 1970-es évekig egyszerű dísznövényként termesztették, csak 1976-ban minősítették potenciális mezőgazdasági növénynek.

Palpa Madan Pokhara tartományban telepítették az első kávéültetvényt 1979-ben, ami néhány éven belül elérte a kereskedelmi méretet. Az első pár év bebizonyította, hogy a viszonylag magasan fekvő területek (800-1600 méter) száraz és hűvös éghajlata kiváló a kávécserje számára.

Az első kávéültetvény olyan agrár-erdészeti modellt mutatott be, ami széles körben vonzotta a hazai és nemzetközi látogatókat egyaránt. Lassan ez a modell elterjedt a környező településeken, majd a távolabbi tartományok is átvették a kávétermelésnek ezt a módját és a kormány támogatásával egyre több kávéültetvényt telepítettek országszerte.

Az első ültetvény úttörő munkát végzett az organikus kávétermelés 1989-es elindításában és jelentős szerepet játszott a Nepáli Kávétermelők Szövetségének 1991-es megalapításában. A szövetség 1998 óta szervezi az organikus kávétermelés elméleti és gyakorlati hátterének képzését nemzetközi szakértők bevonásával. Ennek köszönhetően 1998 óta Nepálban kizárólag organikus kávét termelnek. Az itt termelt arabika változatai elérik a mexikói és salvadori világhírű kávék magas minőségi szintjét.

A nepáli kávétermelők hisznek a jó minőségben és a fenntarthatóságban. Annak érdekében, hogy ezt szinten tartsák kialakítottak egy olyan gazdálkodási gyakorlatot, amihez minden szinten szigorú minőségellenőrzési rendszer kapcsolódik. A központi szerv a Nepáli Kávétermelők Szervezete (NCPA), tartományi szinten a Kerületi Kávétermelők Szervezete látja el a minőségellenőrzési feladatokat, míg települési szinten Kávétermelők Csoportja felügyeli a termelés és feldolgozás folyamatait.

A fenti szervezetek képzett munkatársai közreműködnek az organikus termelésben és feldolgozásban. Segítő kezet nyújtanak továbbá a maguk módján a hatékony ültetvény telepítésben, a minőség javításában és a termékek piaci promóciójában.

A Nepal Organic Coffee Products (NOCP) a legnagyobb és legsikeresebb kávégyártó cég Nepálban. Nem csak a kávétermelés, de a feldolgozás szintén a legmagasabb minőségi előírások betartásával történik: a kávébab hántolása után következik a kézi válogatás és osztályozás annak érdekében, hogy hibás babok ne kerüljenek a feldolgozott termékbe. Ezt követően pörkölik, őrölik és csomagolják a kávét a vevő kívánságának megfelelően. A magas minőség elérése érdekében a cég Dél-Ázsia és Amerika organikus farmjain képzett szakembereket foglalkoztat 1998 óta. A cég büszke arra, hogy 25 éve termel nemzetközi szinten elismert minőségű kávét, amit számos díjjal jutalmaztak a nemzetközi kávéminősítő intézetek.

A NOCP fő terméke a Himalayan Arabica kávé, ami nem csak az egyik legjobb nepáli kávé, de valószínűleg a világ egyik legnépszerűbb kávéja, köszönhetően a hegyvidéki termőterületnek, az alacsony savtartalmának, természetesen alacsony koffein tartalmának és jó ízének. Két hónapja került forgalomba a Mt.Everest aminek jellemzője szintén az alacsony koffeintartalom, de testesebb kávé, mint a Himalayan Arabica. Mindkét kávé alkalmas bármely kávéfőzőben történő felhasználásra.

Nepál területe 147.181 km², délről India, északról Kína határolja. Fővárosa Katmandu, a legnagyobb vallás a hindu, ami államvallásnak számított 2006-ig, de megtalálható a buddhizmus, a kirant (helyi vallás, egy fajta sámánizmus), az iszlám és a kereszténység is. A különböző vallások követői békésen élnek egymás mellett, nem jellemző feszültség vagy konfliktus a különböző vallási csoportok között. Az ország népessége dinamikusan növekedett az elmúlt 50 évben, 1970-ben 17 millió lakosa volt az országnak, ami napjainkban megközelíti a 30 milliót.

Nepál időszámítása egyedül álló, az ország egyben egy külön álló időzóna, a közép-európai időhöz képest nyáron 3 óra 45 perccel, télen 4 óra 45 perccel tér el. A nepáli új év a hold járásához igazodik, első napja általában április 11 és 15 közé esik.

A népesség összetétele nagyon vegyes, az etnikai összetétel az indoeurópaitól a mongoloid típusig terjed, sok esetben saját nyelvvel, nyelvjárással és szokásokkal. Az ország hivatalos nyelve a nepáli, de a 2011-es népszámlálás szerint összesen 123 nyelvet beszélnek az országban. Jelentős a tibeti menekültek száma, akik állampolgárság nélkül élnek az országban. Az országban megtalálható az indiaihoz hasonló kasztrendszer, de korántsem olyan erős, nyitottabbak, elfogadóbbal a más kaszthoz tartozókkal. A lakosság nagy része vidéken lakik és földművelésből él, de nagyon sokan dolgoznak külföldön és haza küldik a keresetüket a családnak, így segítve a megélhetést, ami az elzárt falvakban, magasabb területeken szinte elképzelhetetlen más forrásból.

A két legjellemzőbb vallás a hindu (80%) és a buddhizmus (11%), de az európai ember számára nehezen megfogható módon sok esetben összefonódik a két vallás és nehezen lehet elkülöníteni a vallási praktikákat, hiedelmeket. Rendszeresen találhatunk olyan templomokat, monostorokat, amelyek mindkét vallás hívői számára nyitottak, buddhisták és hinduk is imádkoznak az eltérő nevet viselő, de ugyanazt szimbolizáló istenséghez.

A trópusi monszun éghajlat a meghatározó az alacsonyabban fekvő területeken, viszonylag enyhe téllel, forró nyárral és az ezután következő monszun évszakkal, de mivel magasabban fekszik, mint India, a nyár nem annyira forró. A hegyvidéki területeken nem jellemző a monszun, jellemzően hűvösebb, szárazabb az időjárás ezeken a területeken.

A nepáli emberek

A turisták általában a táj, a kulturális háttér és a vadon élő állatok miatt keresik fel az országot, de az ide látogatók egyik legmaradandóbb emléke a helyiek veleszületett barátságos viselkedése lesz. Tegyük össze a két kezünket és mondjuk azt, hogy „nameste” és a világ egyik legszélesebb mosolyával fogunk találkozni. Klisének tűnik, de a nepáli az egyik legbarátságosabb nemzet a világon. Nameste az általánosan elfogadott köszöntés, aminek jelentése leginkább úgy fordítható, hogy a bennem lévő isten köszönti a benned lévő istent.

Nem is csoda, hogy a nepáli emberek barátságosak, hiszen számtalan különböző etnikum, kultúra és vallás él együtt békében az országban. Lenyűgöző megfigyelni, hogy ezek a különböző embercsoportok hogyan alkalmazkodtak a környezetükhöz. Érdekes megfigyelni, hogy vidéken még mindig kézműves módon készítik az eszközeiket, ételeiket. A nepáli falvak meglátogatása olyan, mint egy szabadtéri múzeum bejárása. A nagyvárosokban a modern élet keveredik az ősi hagyományokkal, ami különösen jól látható az ünnepek, fesztiválok alatt. Mivel a nepáli emberek rendkívül barátságosak, talán ez a fő oka annak, hogy az oda látogató nem maradhat turista sokáig. Amint egy turista megismeri a helyet és az embereket, onnantól kezdve nem számít idegennek, hanem értékes vendégnek és a vendéget a nepáliak istennek tekintik.

A 2015-ös földrengés

2015 április 25-én 7.8-as erősségű földrengés rázta meg az ország középső részét. Ez volt az első nagy földrengés nyolcvan év után, epicentruma 80 kilométerre volt a fővárostól. Erősségére jellemző, hogy a főváros, Katmandu pozíciója másfél méterrel elmozdult déli irányba. Az első nagy földrengést több száz utórengés majd egy második nagy földrengés követte. Több mint 9.000 embert halt meg és közel 22.000 ember sérült meg az összeomló épületek alatt, a földcsuszamlások és a lavinák következtében. A földrengés elpusztított félmillió otthont, több elszigetelt település a földdel vált egyenlővé. Sok történelmi és vallási jelentőségű épület is elpusztult vagy nagy mértékben károsodott.

Az ország lassan felgyógyul a 2015-ös nagy földrengés okozta sokkból és visszatér a régi kerékvágásba. Újra kedvelt turista célpont, kultúrája és a változatos földrajzi környezet turisták tömegeit vonzza.

Turizmus

Nepál fő bevétele az ide látogató turistáknak köszönhető. Az ország nagyon gyorsan regenerálódott a földrengés után, 2017-ben már újra a világ egyik legvonzóbb turisztikai célpontjaként említette több vezető turisztikai portál. A LonelyPlanet a világ legjobb ár-érték arányú turisztikai célpontjának nevezte az országot, ami köszönhető a változatos földrajzi és kulturális háttérnek és a világ egyik legbarátságosabb népeként számon tartott nepáliaknak.

Turisztikai vonzerejének egyik legfontosabb eleme az ország északi részén található Himalája a nyolc nyolcezer méter feletti csúcsával. Több ezer ösvény halad át ezen a területen és nyújt szinte korlátlan lehetőséget a túrázóknak és hegymászóknak.

Az ország déli, alacsonyabban fekvő területe a maga párás éghajlatával tökéletes a dzsungelt és vadon élő állatokat kedvelők számára. Az itt szervezett szafarik lehetőséget nyújtanak a helyi élővilág – tigrisek, indiai orrszarvú, elefánt, leopárd és vörös panda – megismerésére. A madarak kedvelői számára is vonzó ez a terület, hiszen 900 különböző madárfaj él itt, beleértve néhány Nepálban őshonos fajt. Napjainkban a fejlődő közlekedési infrastruktúra lehetővé teszi, hogy ez a terület is professzionális idegenforgalmi célpontként működjön.

A természeti csodákon túl rengeteg embert vonz az ország kulturális és vallási sokszínűsége is. Nepál kultúrája egyedül állóan gazdag és változatos, köszönhetően az együtt elő számtalan népcsoportnak és vallásnak. Nem csoda, hogy az ezer templom földjeként ismerik, hiszen csak a Katmandu völgyben több mint háromezer templom van, ami szinte felfoghatatlan lehetőséget kínál az ide látogatóknak, hogy elmerüljenek a vallási és kulturális örökségben.  De földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően Nepál továbbra se tömegturisztikai célállomás, őrzi egzotikus jellegét, ezzel kínálva különleges élményt a turistáknak.

Hegymászás, túrázás

Nepál világszerte híres természeti szépségéről, ami egyedül álló topográfiájának köszönhető. A legmélyebben fekvő területe 70 méterrel tengerszint felett helyezkedik el, legmagasabb pontja egyben a világ legmagasabb pontja, a Mont Everest (nepáli nevén Sagarmatha, tibeti nevén Csomolungma), aminek tenger feletti magassága 8.848 m. Összességében a Himalája a világ legmagasabb hegysége, 1300 csúcsa közül 10 nyúlik 8.000 méter fölé és ebből a 10 csúcsból 8 Nepál területén található.

A trekking az egyik legnépszerűbb tevékenység Nepálban, sokan érkeznek a világ minden területéről meghódítani a különböző csúcsokat. A lehetőségek széles választéka lehetővé teszi bármilyen korú és képességű ember számára, hogy megtalálja a számára megfelelő túrázási lehetőséget, legyen az a legmagasabb csúcsok megmászása, vagy egy kisebb kihívást jelentő túra. Még azok számára is elképzelhető egy-egy túra, akik ilyen terv nélkül érkeznek az országba, mert a vezetők és a szervezett túrák széles kínálatából lehet választani, valamint az összes felszerelést be lehet szerezni helyben. Csak napok kérdése egy komolyabb túra megszervezése. A túrázó a legritkább esetben magányos Nepálban. Általában a túrázás nem egy elhagyott tájon való vándorlást jelent, a túrák nagy része jól jelzett túraútvonalakon halad, amit nem csak a trekking szerelmesei, de a helyiek is rendszeresen használnak. Az útvonalak mellett megtalálható települések és teaházak lehetővé teszik a túrázók számára a pihenést, regenerálódást, legyen szó pár percről vagy egy éjszakáról. A nepáli emberek sajátos kultúrája és fenntartás nélküli barátságos viselkedése szintén meghatározója a túráknak.

A túrázás legjobb időszakai a száraz és meleg időszakok, jellemzően a márciustól júniusig és a késő szeptembertől novemberig terjedő időszakok. Ilyenkor a hőmérséklet elviselhető és az égbolt általában tiszta, bár májustól kezdődően már lehet több-kevesebb esőre számítani. A monszun időszak alatt a túraútvonalak általában üresek és földcsuszamlások akadályozhatják a haladást. A téli hónapok kellemesek a mélyebben fekvő területeken, de a magasabban fekvő területeken túl hideg van.

Szinte mindenki találhat a képességinek megfelelő túrát, a legkisebb állóképességet igénylő túrák már azok számára is elérhetők, akik képesek néhány órát nem megterhelő emelkedőkön felfelé gyalogolni. Természetesen a hosszabb túrák, az átkelés a magasabb hágókon és távoli területek elérése már nagyobb állóképességet kíván meg. Az 5.650-6.500 méteres csúcsok elérése már komolyabb hegymászó felkészülést igényel. Tisztában kell lenni azzal, hogy indulás előtt be kell szerezni a megfelelő engedélyeket.

Nepáli ünnepek

Nepálban a mai napig nagy jelentősége van a vallásnak, ezért a legtöbb nepáli ünnep gyökerei a hinduizmusban és a buddhizmusban keresendők. Ezek az ünnepek és fesztiválok több naposak is lehetnek, melyek közül az alábbiak a legfontosabbak, de számos más ünneppel is találkozhat az oda látogató.

Dashain Festival: a hinduk és a nepáliak is ünneplik gyakorlatilag a világ minden területén, sok külföldön élő nepáli ekkor tér haza, hogy együtt ünnepelhessen a családjával. Ez a leghosszabb és legjelentősebb fesztivál a naptárban, általában szeptemberre vagy októberre esik, időpontja évről évre változik, mert a dátum a holdjáráshoz igazodik, hivatalosan 6 napos időszakot jelent, de teljes hossza 15 nap, általában a monszun időszakot követi. Általánosságban elmondható, hogy Dashain fesztivál során a jó győzelmét ünneplik a gonosz felett.

Buddha Jayanti: Ez a nap Buddha születésnapja, ami a gregorián naptár szerint általában májusra esik. A buddhisták számára ez a nap különös jelentőséggel bír, hiszen Buddha Nepálban született.

Chhath Puja: négy napos ünnep a Nap tiszteletére, amikor is megköszönik a „földi élet összes formájának a fenntartását”. A hinduk a napot a gyógyulás, a növekedés és az általános jólét forrásának tartják. Az ünnephez köthető szokások magukban foglalják azokat a rituálékat, amelyekkel hosszú és egészséges életet kérnek maguknak és szeretteiknek.

Nepáli Új Év: A hivatalos nepáli új év általában április 11 és 15 közé esik a hold járásától függően. Valójában a számtalan együtt élő különböző etnikum miatt kilenc különböző új év van Nepálban, de ez az a dátum, amelyet mindannyian ünnepelnek.

Maha Shivaratri: Az egyik legfontosabb hindu ünnep, a tavasz érkezése előtt ünneplik és Shivának ajánlják. Ellentétbe a legtöbb hindu fesztivállal Maha Shivaratri ünnepe éjszakai ünnep, a hívők egész éjszaka virrasztanak és imádkoznak, ezzel ünneplik Shiva képességét a sötétség és a tudatlanság legyőzésére. A templomok körül szent tüzeket gyújtanak. A hivatalos ünnepség éjfélkor kezdődik, az ünneplők a markukban vizet visznek, hogy felajánlják a kőcsillagnak, amely Shiva szimbóluma.

Néhány nepáli turisztikai célpontjai:

-Katmandu és a környező dombok, templomok

-A régi királyi város Bakhtapur

-A Boudanath Stupa, a világ legnagyobb sztúpája, aminek eredete a 6. századra nyúlik vissza

-Pokhara városa, ami a Himalája kapuja és innen az Annapurna alaptábor

-Wildlife szafari a Chitwan Nemzeti Parkban

-Túrázás a Langtang Nemzeti Parkban, élvezni az egyedül álló kilátást a hegyekre, felfedezni a cédrus erdőket, vadon élő állatokat és megismerkedni a vidéki élettel

-Az Everest Alap Tábor meglátogatása

-Buddha szülőhelyének, Lumbininak a meglátogatása

-A Himalája alsó területeinek a meglátogatása, a sherpák életének megismerése.

A buddhista vallás különlegessége, hogy nem egy istenség, egy központi ideológia vagy egy szent irat szövegeinek az elfogadása és betartása vezet el az üdvözüléshez. Az isten központú vallásokkal ellentétben a buddhizmus ember központú, követői szerint az egyes ember erőfeszítése segít a szellemi fejlődésben, abban, hogy egy magasabb szintet érjünk el.

A buddhista hit szerint problémáinkat, szenvedésünket saját magunk idézzük elő negatív viselkedésünkkel és gondolatainkkal. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk meg kell tanulnunk hogyan legyünk mértékletesek, önzetlenek és együttérzők.

A világ átformálásának első lépése saját gondolkodásunk átformálása. Ennek egyik eszköze a meditáció, amely tudatos erőfeszítés az elménk megváltoztatására. A hagyományos buddhista nyelvezetben a meditációra használt kifejezés a bhávaná, ami növekedést, fejlődést jelent.  És mivel a növekedés, fejlődés, jóra törekvés, a jobb életminőség elérése szinte mindenki számára fontos cél, ezért nem meglepő, hogy a buddhista meditációs technikák széles körben ismertek és elismertek világszerte és nem csak a buddhista vallást aktívan gyakorló emberek körében.

A meditáció tehát egy olyan mentális és fizikai cselekvési folyamat, amelynek során a meditáló elkülöníti magát a gondolataitól és az érzéseitől annak érdekében, hogy teljes mértékben tudatossá váljon. A meditáció magában foglalja a testet és az elmét is, mint egyetlen entitást, célja, hogy megállítsa a gondolkodási folyamatot. A meditáció annyit jelent, mint egyszerűen csak létezni, nem bírálni, nem gondolkodni, csak egyszerűen jelen lenni békében a megélt pillanatban.

A meditáció fontossága abban áll, hogy segít a változásban, hiszen nem számít mennyire kívánunk jónak lenni, ha nem tudjuk megváltoztatni azokat a vágyakat, amelyek miatt egy bizonyos módon cselekszünk, nem fogunk tudni megváltozni és folyamatosan ugyan azokat a hibákat fogjuk elkövetni.

A rendszeresen meditáló emberek pozitív változásokat figyelhetnek meg magukon. Elfogadóbbá és megbocsátóbbá válnak magukkal szemben, ami alapvető feltétele annak, hogy nyitottabban és elfogadóbban lássák környezetüket. Így nem csak saját magukkal szemben válnak elfogadóbbá, hanem a szeretteikkel szembeni érzéseik is növekedni és erősödni fognak. A rendszeresen meditáló embernek változik a hozzá állása az idegenekkel szemben is, nem a rosszat látja meg először, hanem igyekszik pozitívan megítélni másokat. Ez azért lehetséges, mert a megfelelően fejlesztett elme nagyon erős eszköz. A meditáció megadja azt a lehetőséget, hogy a rendszeresen meditáló elme jól és koncentráltan használja a mentális energiát, aminek segítségével hatással lehet másokra, fokozatosan átalakítva őket.

A meditációnak nagyon sok formáját ismerjük. A legfőbb technikák ősi szövegekben maradtak fenn vagy szájról-szájra szálltak és így élték túl az évezredeket. A meditáció fejleszti a tudatosságot, a koncentrációt, a nyugodtságot, a belátást és a természetfeletti képességeket. A meditáció lehet analitikus vagy összpontosító. Az első elemzésnek veti alá a meditáció tárgyát, míg a második a meditáció tárgyára koncentrál mindenféle elemzés nélkül.

A hagyományok szerint a meditáció során öt akadály gátolhatja a teljes elmélyülést a hétköznapi életben:

• érzéki vágyak: az öt érzék – látás, hallás, szaglás, ízlelés, érintés – által nyújtott boldogság
• rossz-akarás: negatív érzelmek, elutasító gondolatok, keserűség, ellenséges érzések
• lustaság: a test és a tudat lustasága
• nyugtalanság-aggodalom: képtelenség a tudat lecsillapítására
• kétség: a bizalom hiánya

Az akadályok bármelyikének vagy bármely kombinációjának megjelenése gyengíti a meditációt. A hagyomány szerint, ha megvizsgáljuk és megértjük az akadályokat, akkor lehetővé válik a leküzdésük. Amikor megjelennek, akkor foglalkozni kell velük, ezáltal válnak kezelhetővé.

Kopan Monastery

A Kopan Monastery lényegesen különbözik az előző két zarándokhelytől. Míg az előző két helyen a nagy múlttal és gazdag legendákkal rendelkező sztúpa áll a középpontban, addig itt a viszonylag új alapítású kolostor.
A kolostort két szerzetes Thubten Yeshe és Thubten Zopa Rinpoche alapította 1969-ben, akik a területet a nepáli királyi asztrológustól vették. A kolostor a fantasztikus tájképpel körül ölelt hegyről kapta a nevét, ami a Katmandu-völgy teraszos területeiről emelkedik ki és már messziről jól látható.

Buddhának felajánlott gyönyörű kertek ölelik körül az épület együttest, ahol a virágok, sövények, szökőkutak és fák között a szél imazászlókkal játszik és szórja szét az imákat a környező vidékre.

A kert több pontján kisebb-nagyobb sztúpák emelkednek, amelyek környéke a meditáció és
társas összejövetelek helye. Kora este sok diák és idősebb szerzetes található a sztúpák környékén, akik a hagyományoknak megfelelően járják körbe a sztúpákat.
A kolostor 360 szerzetes, láma, tanár és munkás otthona. A szerzetesek Nepál és Tibet minden területéről érkeznek, életkoruk 7 és 70 év között változik és életüket Buddha tanításainak szentelik.
A Kopan Kolostor a kezdetektől meditációs és képző központként működik, ami elérhető mind a himalájai mind a külföldi látogatók, hallgatók számára. Az elme tanulmányozása a buddhizmus egyik vezérelve, amely meghatározza életünk és kapcsolataink minőségét.

A tibeti buddhizmus segít abban, hogy megértsük problémáink kiváltó okát és megtaláljuk a gyógymódot, amely segít abban, hogy megváltozzunk és boldogabb, kielégítőbb és értelmesebb életet élhessünk. Kopan elkötelezett abban, hogy segítse az összes lényt a végtelen bölcsesség és együttérzés teljes potenciájának kifejlesztésében. A kolostorban éppen ezért rendszeresen szerveznek kurzusokat, amelyek segítenek az érdeklődőknek megismerni a
saját elméjüket, ezzel hozzásegítve őket egy jobb élethez.
A kolostor a közelmúltban népszerű kirándulási célponttá vált a katmandui lakosok és turisták számára. Szombatonként rendszeresen több száz látogatót kap, de a kolostor a hét többi napján kívülállók számára nem látogatható.

Az alapítók szándékát a kolostort irányító szerzetesek a mai napig őrzik, így  Kopan egy egyedülálló hely, ami találkozóhely a kelet és a nyugat, a vallásos és a világi élet között.

Thrangu Tashi Yangtse Monastery

A kolostor a Namo Buddha nevű kisvárosban található Katmandutól 40 kilométerre. Nepál egyik legfontosabb zarándokhelyének tartják a hozzá fűződő legenda miatt, amely Buddha cselekedetét mondja el, amivel egy anyatigris életét mentette meg.
Ennek az áldozatnak az emlékére alapították a kolostort, azon a helyen, ahol a legenda szerint a tigris barlangja állt.

A kolostort körül ölelő táj ideális hely a meditációra, a környező
dombok egy nyolc szirmú lótuszt formálnak, és a helyiek szerint nyáron hűvös déli szél fúj, télen a meleg, szelíd nap olyan, mint a fiatalok tiszta és ragyogó arca.
A kolostor viszonylag új, 1978-ban alapította Khenchen Thrangu Rinpoche. A körülmények kezdetben nagyon egyszerűek voltak, mert a környéken nem voltak kiépítve az utak és nem volt sem víz, sem áram. Az idők folyamán mégis sikerült a három fő egységet létrehozni: egy iskolát, amely a buddhista filozófia tanulmányozására összpontosít, a meditációt szolgáló
gyűléstermeket és a kiszolgáló tevékenységeknek helyet adó épületeket.

A kolostor alapításának célja, hogy az embereket a béke és erőszakmentesség útjára terelje.
A hegytetőn található kolostor főépülete hat emelet magas, amit íves indiai stílusú két szintes aranytető zár le. Ez az épület tartalmazza a közösségi területeket, ahol imádkozni, enni, pihenni lehet. A fő templom csarnok a negyedik emeleten található, aminek harminchat pillére van, mindegyik tetején aranyozott bronz Buddha szobor található. A plafont tizenöt mandala díszíti és a fő szentély mögött egy kisebb szentély található, a szentély előtt pedig egy nagy terasz, ami a környező hegyekre néz.

Az épület arany teteje mérföldekről látható, az épület többnyire vörös, narancssárga és sárga, arany színű dekorációval van díszítve. Szintén itt, a főépületben található a könyvtár, tantermek, hiszen a viszonylag új alapítású kolostorban egy jelentős buddhista iskola is található. A kolostor komplexumnak egy klinika is a részét

képezi, ami nem csak a szerzeteseknek és a kolostor látogatóinak nyújt orvosi segítséget, de a környező települések alapvető egészségügyi ellátásáról is gondoskodik.
A fő templomtól délre számos szép, többszintes épület található, ez a szerzetesek lakóhelye.
A komplexum több mint 250 szerzetesnek ad otthont, de szívesen látnak látogatókat is, akik a kolostor vendégházát tudják igénybe venni.

Lumbini

Lumbini szintén nagyon jelentős zarándokhely. Fontosságát az adja, hogy a történelmi Buddha  (Shakyamuni) ezen a helyen született. Itt azonban nem csak egy kiemelkedő kolostor vagy sztúpa képezi a zarándoklatok célpontját. Lumbini tulajdonképpen egy kert, egy jól körül határolható terület, hosszúsága 4,8 km, szélessége 1,6 km.

A Lumbini szent helyét egy hatalmas kolostorzóna határolja, ahol csak kolostorok építhetők, nincsenek üzletek, szállodák vagy éttermek. Ebből következik, hogy a területet számos kolostor veszi körül. A keleti oldalon vannak a Theravadai kolostorok, a nyugati oldalon pedig a Mahayana és a Vajrayana kolostorok.
A különböző buddhista hagyományok kolostorain kívül itt találhatjuk még a szent Bodhi fát,a Mayadevi templomot, az Ashokan oszlopot és egy ősi fürdőkertet is, valamint egy gyönyörű régészeti lelőhelyet, ami az UNESCO világörökség része.

A Himalája lábánál található lélegzet elállító panorámájú Lumbini erős mágnesként vonzza a zarándokokat és a természet szerelmeseit egyaránt.
A területen számos ország épített buddhista imahelyeket és kolostorokat, például Kína, Japán,Sri Lanka, Mianmar, Németország. Érdekes megfigyelni a különböző építészeti megoldásokat. A kertben helyezkedik el a Mayadevi templom, aminek története 2200 évre nyúlik vissza és az itt talált régészeti leletek tanúskodnak arról, hogy ez Buddha szülőhelye, mely régen India, ma Nepál területéhez tartozik.

Érdemes végig sétálni a kerten és békés, meditatív helyszínt találni.

Boudhanath Monastery

A világ egyik legnagyobb és legősibb sztúpája Katmandu központjától 11 km-re észak-keletre található. A Boudhanath Monestry a világ buddhistáinak legfontosabb zarándok és imahelye. Épülete uralja a látóhatárt, ami nem is csoda hiszen 40 méteres magasságával és 100 méteres átmérőjével ez a legnagyobb sztúpa Nepálban.

Fentről úgy néz ki, mint egy hatalmas mandala vagy a buddhista kozmosz diagramja. Formája a klasszikus sztúpa forma: négyzetes alapján egy kupola emelkedik, amelynek tetején egy doboz van, ami 13 kúpalakban szűkülő lépcsősorral záródik, amelynek tetején egy aranyozott baldachin és arany
spirál helyezkedik el. Ezek a mértani formák az alapvető elemeknek – föld, víz, tűz, levegő, űr – felelnek meg, a sztúpa alakja pedig az ülve meditáló Buddhára emlékeztet.
A kupolát záró négyzetes forma minden oldalára felfestették Buddha mindent látó szemeit, a sztúpa tetejéhez pedig imazászlókat rögzítettek, amelyek a szél segítségével engedik szabadon és árasztják a környezetre az imák és mantrák pozitív erejét.

Több legenda is övezi a sztúpa építését. Az egyik szerint Bikramadity király azt tanácsolta, hogy a palotájának déli részén építsenek egy fürdőt (Dhunge Dhara), de víznek nem találták nyomát. A király ezért összehívta az asztrológusait egy konzultációra, akik az javasolták, hogy emberáldozatot kell hozni annak érdekében, hogy vizet találjanak és meghatározták azokat a feltételeket, amelyeknek a kiválasztott áldozat meg kell, hogy feleljen.

A kiválasztási folyamat során csak a király és két hercege felelt meg a feltételeknek. A király vállalta ezt az áldozatot és annak érdekében, hogy vizet találjanak lefejezték. Az egyik herceg bánatában megfogadta, hogy egy sztúpát épít, ami megörökíti a király által hozott áldozatot.

Egy másik legenda szerint sok évszázaddal ezelőtt élt egy Jadzima nevű nő, aki nagyon vallásos volt és elhatározta, hogy a kemény munkával összegyűjtött megtakarítása felhasználásával felépíti a legnagyobb sztúpát. Amikor Jadzima meghalt négy fia folytatta az építkezést. Ezekben az években nagyon nagy szárazság volt az országban és nem állt rendelkezésre a szükséges víz az építkezéshez. A munkások ruhákat terítettek le a földre éjszakára, hogy így gyűjtsék össze a harmatot és ezt használták fel az építkezéshez. Tíz év
elteltével végül amikor befejezték az építkezést öt napig nem nyugodott le a nap. A Mennyet annyira lekötelezte az emberek építkezés során mutatott elkötelezettsége, hogy mind a 84 000 Buddha, Bódhiszattva, Isten, Istennő és Dakini összegyűlt tíz irányból, hogy virágokkal és áldással árasszák el a sztúpát, majd összefonódtak a sztúpával. Ezért tartják a Boudhanath Sztúpát a Buddhizmus gyökerének, ami az összes Buddhák és Bódhiszattvák elméjét képviseli.

Úgy tartják, hogy minden tizenkét évben egyszer szent víz vagy ambrózia szivárog a sztúpából. Nagyon sokan azért látogatják meg a sztúpát, hogy tanúi lehessenek ennek a csodának és hozzájussanak az ambróziához és az ezzel járó áldáshoz.

Jadzima négy fia, akik segítettek a sztúpa építésében újjászülettek később. A legidősebb fiú Tibet legjobban tisztelt spirituális királya, Trisong Detsen képében született újjá, aki minden energiáját a buddhizmus terjesztésének szentelte. A második fiú a szent szerzetes Santarakshita formájában született újjá, akit Tibet első szerzeteseként tartanak számon. A harmadik fiú Guru Padmasambhaveként született újjá, akit a második Buddhaként tartanak számon és aki a Bazrayana hagyomány alapítója volt, legyőzte és elfojtotta a vallás

terjesztését akadályozó rosszindulatú szellemeket, démonokat és ellenséges erőket. A negyedik fiú Trisong Detsen kirány egyik buddhista minisztereként született újjá.

Úgy válik, hogy bárki, aki tiszta szívvel járja körbe a sztúpát és borul le imádkozni, az jó karmát hoz létre, ami segít minden kívánságának a valóra váltásában, továbbá ezzel bezárja az alsóbb szinteken való újjászületés kapuját. A sztúpa hatalma és könyörületes áldásai meghaladják az összes érző lény képzeletét és elképzeléseit. Ezért hívők generációi nagy odaadással imádkoztak és imádkoznak védelemért, inspirációért, megtisztulásért, áldásért és csodákért a világ egyik legfontosabb buddhista zarándok helyén.

Swayambhunath Monastery

A Swayambhunath Sztúpa magas fehér kupolája és csillogó arany színű teteje jól látható nagy távolságokból a Kathmandu-völgy minden oldaláról.

A kőfeliratokban talált történelmi feljegyzések bizonyítják, hogy a sztúpa fontos zarándokhely volt már az 5. században is. A buddhista mitológiában és eredetelméletben, valamint a mindennapi vallási gyakorlatokban
központi helyet foglal el és valószínűleg a buddhista zarándokhelyek közül a legszentebb. A komplexum egy sztúpából, számos szentélyből és templomból áll, valamint egy kolostor, egy múzeum és egy könyvtár is kiegészítik.

A sztúpához több legenda is kapcsolódik. Az egyik szerint réges-régen a Kathmandu-völgy egy nagy tó volt, amelyből a Swayambhu domb szigetként emelkedett ki. A domb tetején egy természetes kristály sztúpa állt. Buddha, miután meglátogatta a helyet, azt mondta, hogy ez egy kívánság teljesítő sztúpa, és akit megérint a szél, ami előtte megérintette a sztúpát, az kiszabadul a létezés ciklusából.
Később egy kínai buddhista szerzetes kiszivattyúzta a tavat így elérhetővé téve a kristály
sztúpát mindenkinek. Napjainkban a kupola alakú épület ezt a kristály sztúpát védi a rablások ellen.

Egy másik legenda szintén úgy meséli, hogy a völgyben egy tó volt. Ennek a tónak a közepén egy gyönyörű arany színű lótusz virágzott. Egy szerzetesnek látomása volt, amely megmutatta neki az arany lótuszt, így odautazott, hogy imádkozzon a virághoz. Odaérve a tóhoz látta, hogy a völgy megfelelő hely lenne a zarándokoknak, ezért aztán vágott egy csatornát a hegyek között, amin leengedte a tó vizét. A lótusz levelei dombbá alakultak a virág pedig sztúpává.

A sztúpa Buddha elméjét képviseli, ezért úgy tartják, hogy a sztúpa meglátogatása ugyanaz, mintha Buddhával találkoznánk személyesen. Békét, szabadságot és örömet kínál az egész világnak és segít a tökéletes megvilágosodás elérésében. A sztúpa tompítja a fizikai és mentális nehézségeket, betegségeket, éhínséget, konfliktusokat.
Érdekessége a sztúpának, hogy nem csak buddhista, de hindu zarándokhelyként is funkcionál.
Napfelkelte előtt számos buddhista és hindu szerzetes megy fel a hegyre vezető 365 lépcsőfokon és kezdi meg az óramutató irányával ellentétes sétáját a sztúpa körül.

A malákról bővebben:

A mala több, mint egy divatos nyaklánc. A mala gyöngyök segítenek megtalálni a test, a lélek és az elme nyugalmát, ez az oka, hogy olyan sokan ösztönösen vonzódnak a mala gyöngyökhöz. A mindennapi életben a mala gyöngyöket emlékeztetőként viseljük, aminek az érintése segít megnyugtatni az elmét a mindennapi megpróbáltatások során.

Eredetileg a mala a meditáció gyakorlásánál használatos számláló eszköz. A mala általában 108 gyöngyből és egy végső, nagyobb úgynevezett guruszemből áll, amit hívhatnak még „sumeru”-nak, „bindu”-nak, „stupá”-nak és a „guru gyöngy”-nek is. Mindig az emelletti gyönggyel kell kezdeni a számolást és a védikus hagyományban nem átlépik ezt a különleges gyöngyöt, hanem ehelyett megfordítják a számolás irányát.

A mala gyöngyöket készíthetik drágakövekből, féldrágakövekből, kristályokból, fából, csontból vagy rudraksha magból, ezek mindegyike bizonyos energiákat hordoz. A mala nyakláncként vagy karkötőként való viselése segít megmutatni az anyagának az erejét, de alapvető célja a meditáció segítése. A gyöngyök segítenek a meditációt gyakorlónak a számolásban. A számolás a hüvelykujj és a mutatóujj segítségével történik, a tiszteletlenség jele, ha a gyöngyök megérintik a középső ujjat.

Gyakran láthatunk olyan malákat, amelyek további három, a többitől eltérő szemet is tartalmaznak. Ezek négy, egyenként 27 szemnyi részre osztják a malát. Azt mondják, hogy számos oka van annak, hogy 108 szemes a mala. Ezek közül az egyik, hogy a mala 100 szeme a bennünk rejlő ősi tiszta 100 békés és haragvó istenséget szimbolizálja, a 8-as szám pedig a megvilágosodásunk előtti nyolc bódhiszattva szintet. A záró szem testesíti meg a megvilágosodást.

De más források szerint ez a szám szimbolizálhatja azt is, hogy 108 energia vonal vezet a szívcsakrába, továbbá, hogy a nap átmérője 108-szorosa a Föld átmérőjének, illetve a két égitest között a távolság a Nap átmérőjének 108-szorosa.

Mivel a tibeti buddhista gyakorlat fontos része – mentálisan vagy hangosan – megismételni bizonyos mantrákat több ezer vagy akár több százezer alkalommal, ezért hasznos az imák számolásánál malát használni, ami segít a számolásban, úgy működik, mint egy spirituális abakusz. A mala használata során általában a leggyakoribb mantrákat ismétli a használója, mint az „Om mani padme hum”, „Om tare tuttare ture soha” vagy „Om muni muni maha munize soha”.

Hagyományosan, a meditáció során hüvelykujjunkkal mozgatjuk a szemeket. Ily módon mantránként egy-egy szemet pörgetünk át a mutatóujjon. Amikor a záró szemhez érünk, új kört kezdve, megfordítjuk a malát a másik irányba. Ez azt jelképezi, hogy a bódhiszattva, amikor eléri a megvilágosodást, visszatér a feltételekhez kötött világba, hogy segítségére legyen minden lénynek, és elvezesse őket a megvilágosodáshoz.

A tibeti kultúrában alapvetően nincsenek szigorú szabályok a malákra és a mantrák számolására vonatkozóan. Mindenki kicsit másképp csinálja. Általában azt javasolják, hogy a bal kezeddel használd a malát, de néhány tibeti a jobb kezével végzi a gyakorlatokat. Vannak általánosan elfogadott módszerek a mala használatára vonatkozóan, de ezek kevésbé számítanak, mint a szándék és az imádság. Ha tiszta szívvel ismétled a mantrát a mala használata közben, akkor a megfelelő dolgot csinálod.

A legjobb motiváció a mala használat közben, hogy mindig, amikor elérjük a 108-adik gyöngyöt, akkor mélyen átérezzük hogy ezáltal elértük a megvilágosodást is. Ilyen módon mikor visszafelé haladunk a gyöngyök morzsolgatásában, már azzal a tudattal folytatjuk, hogy nemes bódhiszattvaként a lények javára ismételjük a mantrákat. Ez erősíti a bódhicsittát a megvilágosodástudatot.

Néha két számláló is helyet kap a malán, melyek egy rövid zsinórból és ráfűzött apró gyűrűkből állnak. Az egyik dordzsével, a másik csengővel díszített. Ezek plusz segítségként szolgálnak az elmondott mantrák számlálásában, mivel minden kör után áttolhatunk egy gyűrűt a zsinór másik végére.

A malákat különböző tevékenységekre használhatjuk:

-gyógyító: ezekhez fából és magvakból készült mala javasolt

-bőséghozó: drágakövekből készült mala javasolt

-védelmező tevékenység: türkiz vagy rudraksha mala javasolt

A 27 szemes csukló mala is ugyanilyen hatékonyan alkalmazható, hiszen 4x 27 az 108.

A malákat nem csak buddhisták hordják, bárki viselheti. Nem véletlen, hogy megtetszik egy adott kőből/kő összeállításból álló mala, hiszen az adott ásványkő oldja az éppen aktuális külső-belső világ történéseit, vagy akár segíti az egészséges, szeretetteljes, boldog állapotok elérését, megtartását.

Hogyan válasszunk malát?

A tökéletes malát keresed, de nem tudod, hogy hogyan válassz? Nincs rossz módja annak, hogy kiválaszd a maládat, de van néhány szempont, ami segíthet a választásban.

1. Mihez vonzódsz? Általában az első mala, ami vonz az igazi. Ne állj ellen ennek a vonzásnak, fogadd el, engedd, hogy ez a vonzás vezesse a szívedet és a választásodat. Nem kell, hogy tudd az okát a vonzódásnak, mert ez általában ösztönös, a kövek ereje és energiája vezet el a megfelelő malához.
2. Mit próbálsz elérni? Minden mala gyöngy más-más szándékot hordoz. Amikor a tökéletes gyöngyöt keresed, kérdezd meg magadtól, hogy mit szeretnél elérni. „Szeretnék több szeretetet az életemben? Szeretnék nagyobb jólétet? Szükségem van több erőre?” Mivel a mala gyöngyök több féle anyagból készülnek, amelyek más-más energiát hordoznak, ezért a jól feltett kérdések és az azokra adott válaszok segíthetnek megtalálni a megfelelő malát.
3. A mala választás során tegyük fel még magunknak azt a kérdést is, hogy mire szeretnénk használni a malánkat: meditációra vagy emlékeztetőként a szándékaink elérése céljából. A mala mindkettőre alkalmas, de ha meditációra használjuk, akkor célszerűbb lehet olyan malát választani, ami rendelkezik a plusz két számlálóval.

Ha nem tudsz malát választani, mert túl sok az információ vagy többféle is tetszik, egyszerűen hallgass a megérzésedre, és jól fogsz dönteni. Egyszerűn csak szeretned és használnod kell!

Szinte minden vallásnál találkozhatunk különböző virág szimbólumokkal és ábrázolásokkal, aminek oka, hogy ezek a virágok gyakran a piszokból, sárból emelkednek ki és mégis tiszták tudnak maradni, ezzel fejezve ki a vallás lényegét. A buddhizmus meghatározó virágszimbóluma a lótusz, ami képes reggelente a sötét, sáros vízből tökéletesen tisztán újjászületni, éppen ezért a lótuszvirág a tisztaságot, a spirituális ébredést és a hűséget jelképezi.

Ahogy a virág a sötét, iszappal szennyezett vízből kiemeli gyönyörű virágát és ellenállhatatlan szépségével hódít, úgy emelkedhet ki az ember a világ sötétjéből egy új gondolkodási szintre és életmódba. Ezért ez a virág az újjászületés szimbóluma, a szellem növekedését és megtisztulását és egyben a hitet jelképezi. Megmutatja, hogy a sötét, problémákkal terhes világból és a legreménytelenebb környezetből is ki lehet emelkedni és megteremteni saját magunkban a harmóniát és békét.  

A Buddhizmusban a lótusz az alábbi erényeket képviseli:

• Türelem
• Tisztaság
• Miszticizmus
• Közvetlen spirituális kapcsolat
• A vágytól való mentesség
• Felvilágosodás

A lótuszvirág növekedésének a stádiuma a megvilágosodás fázisára utal: a zárt virág vagy bimbó azt az időpontot szimbolizálja, amikor egy buddhista megtalálja a megvilágosodáshoz vezető utat míg a teljesen nyitott virág a megvilágosodás jelképe. Éppen ezért a Buddhákat és a Bódhiszattvákat gyakran ábrázolják egy nyitott lótuszvirágon ülve vagy állva.

A lótusz nyolc szirma reprezentálja a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, ami Buddha egyik legfontosabb tanítása. Ezt az utat követve jutunk el önmagunk ébredéséhez, és aminek tényezői:

1. Helyes szemlélet
2. Helyes szándék
3. Helyes beszéd
4. Helyes cselekvés
5. Helyes életmód
6. Helyes erőfeszítés
7. Helyes éberség
8. Helyes elmélyedés

A lótuszvirágot különböző színekkel ábrázolják és minden egyes színnek más-más jelentése van:

Kék lótusz: a szellem győzelmét, a bölcsességet és a józan észt szimbolizálja. A buddhista művészetben mindig félig nyitottnak ábrázolják, soha nem látszik a központja, ami azt jelenti, hogy folyamatosan törekedni kell a tanulásra, a bölcsesség megszerzésére a megvilágosodás elérése érdekében.

Fehér lótusz: a szellemi tisztaság állapotát és a lelki tökéletességet szimbolizálja, továbbá a buddhák szívét és az emberi természet akadályainak legyőzősét.

Lila lótusz: a miszticizmust és spiritualitást képviseli. Nyitott virágként és bimbóként is ábrázolják.

Rózsaszín lótusz: ez a legfőbb lótusz és Buddha igazi lótuszának számít, magát Buddhát, az Ő történetét és legendáit szimbolizálja.

Vörös lótusz:  a szívhez kapcsolódik, a szeretetet, a szív kötődéseit és az együttérzést szimbolizálja. Általában nyitott virágként ábrázolják, ami a nyitott és szeretettel töltött szívet szimbolizálja.

Arany lótusz: a teljes és totális megvilágosodás szimbóluma.

https://www.youtube.com/watch?v=_E3IeW0vpAs

https://www.youtube.com/watch?time_continue=78&v=JbeRRAvaEOw

A mandala hatalma évszázadok óta ismert a keleti kultúrákban. A kozmosz rendkívül összetett térképének tekintették. A mandala szimbolikus szellemi kép, amely meditálva mély belső átalakulást eredményezhet.

A mandala eredője a középpont, ami egy pont. Ez egy szimbólum, ami láthatóan mentes a dimenzióktól. Egy olyan gyűjtőpont, ami bevonja a külső energiákat és hagyja, hogy a saját energiái kibontakozzanak, így reprezentálva a külső és belső tereket.

A pont a mandala létrehozása során használt vonalak eredője, amelyek különböző geometriai formákat hoznak létre. A kör a dinamikus tudást, a külső négyzet a fizikai világot jelképezi. A középső terület az istenségek lakóhelye.

Mielőtt valaki elnyeri az engedélyt, hogy egy mandalán dolgozhasson, hosszú utat kell bejárnia. Ennek során memorizálnia kell a szimbólumokat, azok kombinációit és lehetséges elhelyezkedését és meg kell szereznie azt a technikai tudást, ami elengedhetetlen a mandalák létrehozásához. Meg kell tanulnia továbbá, hogy az egyes szimbólumoknak mi a filozófiai és spirituális tartalmuk és azokat hogyan lehet alkalmazni a mandala létrehozása során. Fontos megjegyezni, hogy a mandala kifejezetten a szentírások szövegein alapul. A mandala létrehozásának művészete nagyon komplex, az ehhez kötődő ismeretek megtanulása éveket vesz igénybe. Ennek nem csak a technikai tudás megszerzése az oka, de a megfelelő figyelem és koncentráció megtanulása is, hiszen a mandala által a festő Buddha tanításait közvetíti. Mivel a mandala tartalmazza a Buddha által a megvilágosodás elérése érdekében adott utasításokat, így a készítőjének törekednie kell a motiváció tisztaságára és a tökéletesség elérésére munkája során.

A mandala festése nem csak művészi tevékenység, de egy fajta istentisztelet egyben, létrehozása során a buddhizmus legmélyebb intuíciói kristályosodnak ki és szellemi művészetként tükröződnek vissza a létrehozott alkotáson. A mandala formatervezése biztosítja a térbeli élmények folytonosságát, egyben megmutatja, hogy a koncepció megelőzi a formát.

Nem csak a forma döntő fontosságú a mandala festés során, de az alkalmazott színek is. A mandala festés során alkalmazott öt alapszín a fehér, sárga, piros, zöld és sötétkék. Mindegyik szín az öt transzcendentális Buddhának az egyike, az emberi természet öt téveszméjével társítva. Ezek a téveszmék elhomályosítják valódi természetünket, de a meditáció segítségével ezek az öt Buddha bölcsességévé válhatnak:

• Fehér - Vairocana: A tudatlanság téveszméje a valóság bölcsességévé válik.
• Sárga - Ratnasambhava: A büszkeség csalódása az egyenlőség bölcsességévé válik.
• Vörös - Amitabha: A kötődés csalódása a megkülönböztetés bölcsességévé válik.
• Zöld - Amoghasiddhi: A féltékenység megtévesztése a megvalósítás bölcsességévé válik.
• Kék - Akshobhya: A harag megtévesztése a bölcsesség tükrévé válik.

Azonban a mandalák nem csak ezt az öt alapszínt használják, jóval szélesebb a felhasználható színek skálája, amelyeknek önmagukban is megvan a saját jelentésük.

- Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom.

- Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés.

- Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség.

- Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia.

- Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia,béke,jó egészség

- Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem.

- Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség.

- Rózsaszín: érzékenység, a "belső" gyógyulása, egyetemes gyógyulás.

- Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés.

- Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom.

- Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez.

- Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelmek, jólét.

A mandala koncepció vizualizálása a buddhizmus egyik legjelentősebb tényezője. A mandalákat szent helyeknek tekintik, amelyek a világban való jelenlétükön keresztül emlékeztetnek a világmindenség szentségére. A buddhista úton a mandala célja az emberi szenvedés megszüntetése és a valóság helyes megismerése. A mandala annak eszköze egyben, hogy a meditáló felfedezze, hogy az istenség a saját énen belül lakik.

A különböző típusú mandaláknak megvan a külön jelentésük, mindegyik más-más módon szól a meditálóhoz.

Kalachakra Mandala

A Kalachakra szó az idő kerekét, az idő ciklusait jelenti. Ez a mandala szimbolikus ábrázolása a Kalachakra Tantra számos aspektusának. A Kalachakra Tantra a Tantrák legmagasabb osztályához, az Anuttarayoga Tantrákhoz tartozik, és egy mély buddhista oktatási és gyakorlati rendszer. Három szempontot foglal magában: a külső Kalachakrát, ami a világ környezetét, a napot, a holdat és a bolygók ciklusait szimbolizálja, a belső Kalachakrát ami a világegyetemben élő érző lényeket, a halál és a születés ciklusait szimbolizálja, míg az alternatív Kalachakrát, az egyén által végzett megtisztulás gyakorlatát.

A Kalachakra Mandala szimbolikus ábrázolása és grafikai felépítése eltér más mandaláktól. Ez a Dalai Láma legutolsó filozófiája, amely arra utal, hogy az idő hamar elszáll, nincs kezdő és végpontja. A mandala a sztúpát ábrázolja felülnézetből, ahol a sztúpát körül vevő körök alkotják a kozmoszt, kifejezve ezzel a bölcsességet, az űrt, levegőt, vizet, tüzet és a földet.

A mandala összesen 536 istenséget ábrázol, de láthatunk a külső falakon belül 12 állatot is, amelyek a 12 hónapot szimbolizálják. Minden állat egye-egy 28 szirmú lótuszvirágot visz, amelyeken egy-egy istenség helyezkedik el, a középpontban pedig egy istenségpár látható, amely az újholdat és a teliholdat képviseli.

A központi motívum tökéletes négyzet alakja szimbolizálja a bölcsesség abszolút helyét. Ez a négyszögletes szerkezet négy kidolgozott kapuval rendelkezik. Ez a négy ajtó szimbolizálja a négy határtalan gondolkodás összefogását, nevezetesen a szerető kedvességet, az együttérzést, a szimpátiát és az egyenlőséget.

Buddha szeme mandala

A buddhizmusban kétféle szem van: először a belső szem vagy a bölcsesség szeme, amely a Dharma világát látja, amelyet a Buddha harmadik szemének is neveznek, míg a másikat a külső szemnek nevezik, ezekkel látjuk a külső világot. A belső szem a tantrikus istenségekre jellemző, a végső valóság egységének közvetlen víziója, ami a Buddha szeme szimbólumban egyidejűleg létezik a két külső szemmel, amelyek az emberi lények dualista, relatív világát látják. A  tekergőző vonal a szemek között a szanszkrit 1-es számjegy, amely minden dolgok egységét szimbolizálja.

Om mani padme hum mandala

A tibeti buddhisták úgy vélik, hogy az Om mani padme hum vagy Om mani peme hung mantra ismétlése megidézi az istenségek jóindulatú figyelmét és áldását, valamint az együttérzés megtestesülését segíti. A mantra írott formája ugyan olyan hatással bír, mint a szóbeli forma. Az írott forma egyik legtisztább megjelenési formája a mandala, amely segítséget nyújt még a be nem avatottak számára is elérni egy magasabb minőséget. A mantrát bárki szabadon recitálhatja, nem szükséges hozzá egy buddhista mester előzetes beavatása.

Nagyon egyszerű ismételni ezt a mantrát, de ennek ellenére mély jelentéssel bír. A hat szótag mindegyikének megvan a saját jelentése:

 az Om megtisztít a boldogsághoz és a büszkeséghez való neurotikus ragaszkodástól, amely az istenek világában létezőket sújtja;

 a Ma szótag áldása a nagylelkűség gyakorlásában segít elérni a tökéletességet, a tiszta etika gyakorlásának megvalósítását segíti elő;

 a Ni a türelem (a várakozás) és a türelem (mások elviselése) gyakorlását mozdítja elő;

 a Pe a negyedik szótag a kitartásban segít tökéletesedni;

 a Me a koncentrálásban segít;

 az utolsó hatodik szótag, a Hung a bölcsesség gyakorlásában segít.

A 14. Dalai Láma Tendzin Gyaco szerint az Om szótag, amely az imádkozó tisztátalan testét, beszédét és gondolkodását szimbolizálja, de egyben Buddha tiszta testét, beszédét és gondolkodását is. Az igaz utat a következő négy szótag mutatja meg. A Mani ékszert jelent és a módszert szimbolizálja: a megvilágosodás, a könyörület és a szeretet ősi szándékát. A Peme jelentése lótusz, és a bölcsességet szimbolizálja. Az egyszerűséget a rendszeresség és a bölcsesség osztatlan egységével lehet elérni. Az osztatlanságot az utolsó, Hung szótag szimbolizálja. Tehát az Om Mani Peme Hung hat szótagja azt jelenti, hogy az osztatlan rendszeresség és bölcsesség útjának gyakorlásával saját tisztátalan testünket, beszédünket és gondolkodásunkat Buddha tiszta testévé, beszédévé és gondolkodásává változtathatjuk át.

Hogyan meditáljunk a mandalával?

Amikor meditálásra használsz egy mandalát, olyat válassz, ami nagyon mélyen felkeltette a figyelmedet. A meditáció nagymértékben a koncentráláson alapul, ezért a kiválasztott mandala használata előtt találj egy csendes helyet, ami távol van a zajtól és egyéb zavaró tényezőktől. Próbáld meg feloldódni a körülötted lévő nyugodt légkörben, csendesítsd le az elmédet és lélegezz lassan mélyeket.

1. Helyezkedj el a kiválasztott mandalával szemben. Ülj le kényelmesen egy székre talpadat a padlón tartva vagy egy párnán keresztbe tett lábakkal.

2. Lassan és mélyen lélegezz be rekeszizomból, miközben lecsendesíted és kiüríted az elmédet.

3. Szelíden nézz a mandalára miközben ellazítod a szemedet, úgy hogy a kép lassan elmosódik.

4. Csendesen ülve összpontosíts a képre és hagyd, hogy alakjai, mintái, színei a tudattalan elmében elkezdjenek dolgozni. Ha zavaró gondolatok merülnek fel, hagyd, hogy eltávolodjanak és óvatosan vezesd vissza figyelmedet a mandalára.

5. Ha végeztél a meditációval, akkor lassan vigyed vissza a figyelmedet a környezetedre.

Az első meditációk időtartama legyen legalább 5 perc, ezt próbáld meg fokozatosan 15 percre emelni.

Om mani peme hung

A thangka egy fontos és rendkívül fejlett kifejező eszköz, amelyen keresztül az egész buddhista filozófia megmagyarázható. A thangkákat főleg a buddhista templomokban és kolostorokban használják a meditáció támogatására és erősítésére, de használatuk nem korlátozódik a kolostorokra és templomokra, hiszen tartalmuknál, eszmeiségüknél és kialakításuknál fogva bárhol képesek a meditációhoz segítséget nyújtani.

A thangkák története a korai buddhista festészetig nyúlik vissza, aminek emlékeit ma már csak néhány helyen lehet megtalálni, így az indiai Ajanta barlangokban és a selyemút mellett fekvő Mogao barlangokban, amelyek rendkívül kiterjedt falfestményekkel rendelkeznek. Ezeken a hagyományokon alakult ki a korai tibeti falfestészet, ami a thangka festmények előzményének tekinthető.

Az első thangkák a 11. századból származnak, azonban igazi virágzásuk a buddhizmus 12. századi újjászületése után kezdődik. A korai thangkák már összetettek, de kevésbé, mint mai utódaik.

De mi is valójában a thangka? Fizikai megjelenési szintjén egy bonyolult, összetett háromdimenziós tárgy, amely a következőkből áll: egy kézzel festett vagy hímzett kép, egy textil keret és egy selyemfüggöny, amivel letakarható a kép. Anyaga és előállítása lehetővé teszi, hogy feltekerhető és így könnyen szállítható legyen.

 A thangka egy tibeti szó, amely annyit jelent, hogy „rögzített üzenet”. A thangka üzenetet küld annak, aki ránéz, hiszen minden egyes motívuma, minden egyes részlete mély jelentéssel bír és a buddhista filozófia egyes részeire utal. Éppen ezért történelmileg a thangkákat oktatóeszközként is használták, hogy különböző mesterek, istenségek életét bemutassák.

Hagyományosan az oktatás során a diáktól elvárták, hogy megértse a szútrát és az üresség közvetlen élményét mielőtt rálép a tantrikus ösvényre. A tantrikus istenségek képeit csak az a szellemileg felkészült diák láthatta, aki olyan szintet ért el, hogy a képeket pozitívan és hatékonyan volt képes értelmezni. A függöny tette lehetővé, hogy az oktatás során a megfelelő időpontban láthassa meg a diák a képet. A thankgák esetében a központi kép mellett látható két vörös szabadon lelógó szalag. Ezeket a meditáció során használják, célja szorosabb kapcsolatot teremteni a kép eszmei mondanivalójával, a szalagok megérintésével olyan hatás érhető el, mintha a kezét fognánk a képen látható istenségnek, ezzel közvetlenebb kapcsolatot teremtve és emelve a meditáció minőségét.

 A thangkák anyaga vászonszövet, pamutszövet, vagy selyem. A thangkák kézműves munkával készülnek és elkészítésük az anyag megfelelő előkészítésével kezdődik. Mielőtt a festés megkezdődik, az anyagot a szélein levarrják len fonallal és egy speciális fából készült keretben nyújtják. Ezután kalcit porból és állati ragasztóból főzött folyadékkal kezelik az anyagot, megszárítják, és ezt megismétlik még kétszer. Amikor a harmadik réteg is megszáradt, akkor egy nagy kaviccsal átdörzsölik az anyagot, hogy egyenletes felületet kapjanak és ezután az anyag készen áll a festésre.

A vázlat elkészítéséhez általában szénceruzát használnak és először a központi alak készül el. Ezután vázolják fel a mellékalakokat és a környező tájat. A színezés az utolsó lépés. Ehhez általában nem átlátszó ásványokból és növényekből származó pigmenteket használnak, ami összekeveredik az alapozáshoz használt anyaggal és így a thangka hosszan csillogó marad. Végül, amikor a festmény elkészül és megszárad, akkor egy selyemszegélyre applikálják és ellátják a függönnyel, ami lehetővé teszi, hogy a képet letakarják. A selyemszegény arányainak, színének és mintájának megválasztása is nagyon fontos, mert ez felerősítheti vagy elhomályosíthatja a kép központi mondanivalóját.

A thangka kompozíciója – mint a buddhista művészet nagy része – szigorú geometriai szabályokon alapul. Ahhoz hogy a mester egy buddhista alakot vagy mandalát rajzoljon a thangkára pontosan ismernie kell az egyes istenségek arányait és méreteit, amit a buddhista ikonográfia és művészi gyakorlat határoz meg. A karok, a lábak, a szemek az orrlyukak, a fülek és a különféle rituális eszközök mind szögletes, egymást keresztező vonalakból alakulnak ki. A szakképzett thangka-művész általában különböző előkészített formákból választja ki a kompozíció elemeit. A folyamat mechanikusnak tűnik, de nagyon nagy gyakorlatot igényel a szimbolizmus mélyebb megértése és a megfelelő elemek kiválasztása annak érdekében, hogy a képen a megfelelő szellemiség tükröződjön vissza. Egy-egy thangka általában rengeteg utalást és szimbólumot tartalmaz. Mivel a thangka festészet művészete kifejezetten vallásos, minden szimbólumnak és utalásnak összhangban kell lennie a buddhista szentírásokban meghatározott szigorú iránymutatásokkal. Éppen ezért a művésznek megfelelően képzettnek kell lennie és elegendő vallási megértéssel, tudással és háttérrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy pontos és a buddhista vallásnak megfelelő thangkát hozzon létre. Egy-egy thangka létrehozása a vászon előkészítésétől a keret és a függöny hozzáadásáig akár hat hetet is igénybe vehet.

Mivel a thangka festés során nem a művész képzelőereje a lényeg, hanem a megfelelő szellemi tartalom közvetítése, ezért a művész szerepe jelentősen különbözik a nyugati világban dolgozó festők és művészek szerepétől. A thangka művész egy olyan médium vagy csatorna, aki a saját világi tudata fölé emelkedik, hogy magasabb világosságot teremtsen a világban az általa megalkotott mű segítségével. A thanka festészet hagyománya generációról generációra száll, a mesterek sok éves képzéssel adják át tudásukat az őket követő generációnak, megtanítják az ikonográfiai rácsok használatát, a helyes arányok alkalmazását és az ásványi pigmentek keverését. Éppen emiatt a hosszú és összetett tanulási folyamat miatt sok esetben a thangka festészet a családon belül öröklődik apáról fiúra.

Hagyományosan a thangka festményeket nem elsősorban esztétikai szépségük miatt használják, hanem elsősorban a meditációs gyakorlatokban nyújtott segítségük miatt. A meditálók a thangkát használják egy adott istenség világos vizualizációjára és a koncentráció erősítésére, ami segít megteremteni a kapcsolatot az elképzelt istenséggel.

A legtöbb thangka viszonylag kicsi, a központi kép mérete ritkán nagyobb 45-50 cm-nél, de vannak rendkívül nagy thangkák is, amelyek elérhetik a több méteres méretet. Ezeket úgy tervezték, hogy vallási ünnepek részeként – általában monostorok falán – rövid időn keresztül legyenek láthatók. A legtöbb thangka azonban a személyes meditációt szolgálja.

Egy mélyebb szinten a thangka festmények a legmagasabb tudatállapot vizuális kifejezésének tekinthetők, amely a buddhista lelki út végső célja. Ez az oka annak, hogy a thangkákat időnként az „útiterv a megvilágosodáshoz” névvel illetik, mivel támogatást nyújtanak a megvilágosodáshoz vezető út megtalálásához.

Annak érdekében, hogy egy-egy thangka hosszan tudja segíteni tulajdonosát a meditációban fontos a megfelelő kezelés. A thangka általában feltekerve érkezik végleges helyére, ahol – ritka kivételektől eltekintve – a falra helyezik ki. Ennek során fontos, hogy a horgot vagy a szöget olyan magasságban helyezzük el, hogy az istenség szíve szemvonal fölött helyezkedjen el. Ez egyrészt a tisztelet jele, másrészt erősíti az inspirációt, ha felfelé kell nézni a meditáció közben. Ezután a tartó szalagnál fogva felfüggesztjük a thangkát és a kezünkkel segítve hagyjuk, hogy az anyag lassan leereszkedjen.

Következő lépésként a selyemfüggönyt felkötjük a kép felső szegélyéhez. A selyemfüggöny szerepe kettős, egyrészt megvédi a képet a porosodástól, intenzív sugárzástól és a károsodástól a szállítás, illetve a tárolás során, másrészt pedig elrejti a képet a beavatatlan és spirituálisan fel nem készült tekintetek elől.

A függönyt általában hagyományos módon kötik fel. Erre a célra a thangka tetején található vékonyabb zsinórt használják – a vastagabb a kép felfüggesztésére szolgál. Ezután az egyenletesen leengedett függönyt az alsó szélének a közepénél kell megfogni és egyenletesen összegyűjteni a kezünkben, miközben haladunk felfelé, amíg el nem érjük a thangka tetejét. Amikor elérjük a kép tetejét, az összegyűjtött anyagot át kell nyomni a kép tetején található zsinór alatt és úgy rendezni az anyagot, hogy a függöny alsó szélei félkör alakban helyezkedjenek el.