A Himalája legendái – A jeti

A Himalája legendái – A jeti

2019 Július 30.

A Himalája legendái – A jeti

 

Az európai ember számára Nepál a mai napig Ázsia egyik legmisztikusabb országa. Ennek több oka is van, az ország viszonylagos elszigeteltsége, a buddhista vallás, ami legerősebben ehhez az országhoz köthető és természetesen a Himalája.

A modern tudomány lehetővé tette, hogy megismerjük az egész világot, nagyon kevés feltáratlan hely maradt. Talán csak a mélytengerek és a legmagasabb hegycsúcsok rejtik még titkaikat előlünk. Nem csoda, hogy a világ minden magas csúcsához kötődnek legendák. Így a Himalája is számos legendát tudhat magáénak, hiszen itt található a világ tizennégy 8000 méternél magasabb hegycsúcsa közül tíz. Ezek a legendák azonban nem csak a hegymászókhoz kötődnek, hanem a nem mindennapi természeti környezethez is.

Az egyik legrégibb és rendszeresen visszatérő legenda a himalájai vademberhez, a jetihez kötődik. A legenda eredete homályba vész, de az biztos, hogy a jeti az egyik legnépszerűbb misztikus teremtmény világszerte. Mindenki – helybeliek és hegymászók – egy titokzatos és ismeretlen teremtményről beszélnek, aki/ami a Himalája távoli, lakatlan, magasan fekvő területein él és természetfeletti képességekkel rendelkezik. Az őslakosok szerint nagyon gyors, képes a méretét növelni a napból nyert energiával és képes a közelben lévő emberek energiáját leszívni és felhasználni. A mondák szerint ez a természetfeletti és legendás lény egy két lábon járó teremtmény közel két méter magas, súlya eléri a 150 kilót és ezüst színű bundája van vöröses beütéssel. A helyiek elbeszélése alapján inkább emberszerű állatnak tűnik, mint ősember szerű teremtménynek. Úgy jön-megy, mint egy szőrös szellem, nem igazán követhető, rejtélyesen tűnik fel a semmiből, mint egy misztikus lény.

Már a helyiek által használt sok féle név is arról árulkodik, hogy még ők sincsenek teljesen tisztában a jeti mibenlétével. A tibeti szó „yeti” jelentése a köves hely medvéje, míg a szintén tibetiek által használt „miche” jelentése ember medve. A nepáliak által használt „bun manchi” jelentése dzsungel ember, míg a szintén általuk használt „kang admi” hóembert jelent, amit néha „metoh kangmi” formában használnak, aminek jelentése ember-medve hóember. Már az elnevezésekből is látható, hogy egy misztikus lénnyel állunk szemben, aminek eredete igazi rejtély.

A sherpák és más őshonos törzsek évezredek óta adják szájról-szájra a jetiről szóló legendákat. A nyugati krónikákban először egy római kori utazó Pliny Elder számolt be a jetiről az első században írt könyvében. Jellemzése szerint itt hallott egy rendkívüli gyorsaságú állatról, amely néha négy lábon jár, de képes felállni és egy emberi lény alakját ölti. Csak akkor lehet elkapni a jetit, ha már nagyon idős vagy beteg. Testét haj borítja, szeme tenger zöld színű és fogai olyanok, mint egy kutyáé.

A következő évszázadokban nem találhatók feljegyzések a nyugati világban a jetiről, aminek elsődleges oka, hogy Nepál nehezen megközelíthető volt a nyugati emberek számára földrajzi fekvése és politikai/társadalmi elszigeteltsége miatt.

Nem csoda, hogy a jeti híre akkor kezdett el újra terjedni, amikor az első nyugati utazók és hegymászók megjelentek a Himaláján. Az első feljegyzés B.H. Hodsontól származik, aki arról adott számot, hogy szolgája látott egy hatalmas, szőrös teremtményt, akik a helyiek „rakshas”, azaz démon névvel illettek. A következő hír 1899-ből való, amikor egy angol katonatiszt L.A. Waddell talált hatalmas lábnyomokat a hóban egy hegycsúcs közelében. A kísérője szerint a nyomok a jetitől származtak, de Waddell nem hitt neki, és úgy döntött, hogy egy átlagosnál nagyobb méretű medve nyomait találták meg.

A XX. Században ahogy a külföldi utazók és hegymászók száma nőtt a területen, úgy nőtt a jetivel kapcsolatos hírek, rémhírek és észlelések száma is. 1913-ban kínai vadászok ejtettek foglyul egy lényt, akit öt hónappal később bekövetkezett haláláig fogságban tartottak. Leírásuk szerint a lénynek emberszerű kezei és lábai voltak, fekete majomszerű arca és teste ezüst színű hajjal volt borítva.

Az 1920-as évektől megszaporodtak az észlelések, többször láttak nagy termetű emberszerű teremtményt távolról és többször találtak 15-18 cm hosszú és 10 cm széles lábnyomokat.

Az egyik legfurcsább történet 1938-ból származik, amikor d’Auvergne kapitány, a Kalkuttai Victoria Memorial kurátora, egyedül utazott a Himaláján keresztül. Állítása szerint az utazása során megsérült a hegyek között és egy jóval két méter feletti emberszerű teremtmény sietett a segítségére. Elvitte magával a barlangjába és ápolta egészen addig, amíg annyira visszanyerte az egészségét, hogy folytatni tudta az útját.

1950-ben a Himalája nepáli részén hegymászók mumifikálódott ujj darabokat találtak, amik zoológusok és antropológusok nem voltak képesek azonosítani, de vizsgálataik szerint a neandervölgyi ősemberrel mutatott hasonlóságot. Később a helyeket felmérő geológusok találtak több ízben lábnyomokat, amelyeket a szakértők nem voltak képesek azonosítani.

Az 1950-es évektől kezdődően rendszeresen indultak jeti felderítő expedíciók a területre, de mindeddig senkinek sem sikerült meggyőző bizonyítékot szereznie az jeti mibenlétéről. Több nyomot és vizsgálatra alkalmas leletet találtak, ami ahelyett, hogy megnyugtató választ adott volna a kérdésekre egyre csak növelte a rejtélyt.

Az Oxfordi Egyetem genetika professzora, Bryan Sykes folytatott kutatást két, a yetinek tulajdonított minta alapján. A mintákat összevetette az ismert fajok adatait tartalmazó GenBank adatbázissal és arra a meglepő és megdöbbentő eredményre jutott, hogy azok teljes egyezést mutatnak a Norvégiában talált ókori jegesmedve állkapcsából vett mintával. A professzor szerint az a legvalószínűbb magyarázat a jetire, hogy egy barnamedve alfaja, amely az ókori jegesmedvétől származik.

Akár ez a megoldás a jeti legendájára, akár nem, a jelenség sokak fantáziáját ejtette rabul. A jelenség számtalan könyvet, filmet és videó játékot inspirált és ezzel igazi ikonikus figurává változott.